"…az embereket egymással és a környezetükkel összekötő kapcsolatok az érzékszervek segítségével jönnek létre: látjuk, halljuk, szagoljuk, tapintjuk és ízleljük a testünkön kívüli világot. Napjainkban kiderül - amit az ősi és a „primitív” népek már régen tudtak -, hogy finomabb szálak is összefűznek bennünket. Az élenjáró pszichológusok „transzperszonálisnak” (személyiségen túlinak) nevezik ezeket a kapcsolatokat…"

"…az ausztrál bennszülöttek akkor is értesülnek családjuk vagy barátaik sorsáról, amikor azok érzékszerveik hatótávolságánál messzebb vannak tőlük. Egy otthonától távol járó férfi meg tudja mondani, hogy meghalt az apja, gyermeket szült a felesége vagy valami baj érte a hazáját. És annyira biztos a dolgában, hogy azonnal kész is hazatérni..."

"...Az egymástól nagy távolságban élő archaikus népek hasonló szerszámok és művészi tárgyak egész sorát fejlesztették ki…"

 

"…Ignazio Masulli, a bolognai egyetem történésze mélyrehatóan tanulmányozta azokat a cserépedényeket, urnákat és más műtárgyakat, amelyeket az egymástól függetlenül fejlődő, őshonos kultúrák hoztak létre Európában, valamint Egyiptomban, Perzsiában, Indiában és Kínában az i.e. második évezredtől az i.e. V. századig terjedő időszakban. Megdöbbentő hasonlóságokat fedezett fel az alapformák és a kivitel terén, de nem talált rájuk semmi hagyományos magyarázatot. A civilizációk egymástól távol térben, néha időben is, és semmi nem utalt arra, hogy közvetlenül érintkeztek volna egymással…"

 

"...Ez is az élő rendszerek közötti végtelenül finom, de mélyreható kapcsolat meglétét támasztja alá. Jelen esetben azt, hogy az emberi „adó” és „vevő” olyan módokon képes interakcióba lépni egymással, mely túlmegy a hétköznapi észlelésen…"

 

"...A hétköznapi, éber tudatállapotban az agy két féltekéje – a nyelvközpontú, lineárisan gondolkodó, racionális „baloldali agy” és a forma-észlelő, intuitív „jobboldali agy” – koordinálatlan, csak véletlenszerűen kapcsolódó hullámmintát mutat az EEG-n. Amikor az ember meditációba merül, ezek a minták elkezdenek összehangolódni, mély meditációban pedig gyakorta közel azonos mintázatot mutat a két félteke. A szóban forgó kísérlet – amelyet Nitamo Montecucco orvos és agykutató végzett Milánóban és Rómában – azt igazolta, hogy mély meditációban nemcsak egyazon személy bal és jobb agyféltekéje kerül szinkronba, hanem a különböző kísérleti alanyok agyának hullámai is igazodnak egymáshoz. Az akár tizenkét meditáló személlyel végzett vizsgálatok a teljes csoport EEG-hullámainak szoros összehangolódását mutatták – pedig a csoport tagjai között nem volt érzékszervi érintkezés…

 

"...Randolph Byrd kardiológus, a kaliforniai egyetem egykori professzora végzett úttörő kutatásokat…"

"...Arra kérte a kiválasztott embereket, hogy imádkozzanak egy 192 betegből álló csoport felgyógyulásáért; a kontrollcsoportban 210 beteg volt, akikről a felkértek nem tudtak, és nem is imádkoztak értük. Szigorú feltételeket alkalmaztak: a válogatás véletlenszerűen, a vizsgálat pedig kétszeres vakkísérlet formájában történt, mivel sem a betegek, sem a nővérek, sem az orvosok nem tudták, melyik páciens melyik csoportba tartozik.

A kísérlet kinti résztvevőinek odaadták a betegek nevét, némi információt a szívük állapotáról, majd azt kérték tőlük, hogy minden nap imádkozzanak értük. Semmi többet nem mondtak nekik. Mivel minden egyes résztvevő több betegért imádkozhatott, minden betegért öt-hét ember mondott imát. Ami a valószínűségi statisztikákat illeti, rendkívül sokatmondó eredményeket kaptak. Abban a csoportban, amelynek tagjaiért imádkoztak, ötször kevesebb volt a valószínűsége annak, hogy antibiotikum-kezelésre lesz szükség, mint a kontrollcsoportban (a páciensek számában megadva: három a tizenhathoz); háromszor kisebb volt az esélye a tüdőödéma kialakulásának (hat a tizennyolchoz); akikért imádkoztak, azok közül senkinek nem volt szüksége endotracheális inkubációra (szemben a kontrollcsoport tizenkét betegével); továbbá kevesebben haltak meg az első, mint a második csoportban (bár ez esetben nem kaptak statisztikailag szignifikáns eredményt). Kiderült, hogy semmi különbséget nem okozott az, hogy milyen közel vagy távol voltak a betegek az imádkozóktól, sem az, hogy milyen vallás imáit mondták. Úgy tűnik, az összpontosított és ismételt ima számított egyedül, tekintet nélkül arra, hogy kihez intézték, és hol mondták el…"

 

 

"...Az Egyesült Államok orvosképző intézményeiben és kórházaiban meggyőző számban végeztek ellenőrzött, kétszeres vak-kísérleteket a távgyógyításról, és ma már tizenegy elismert egészségügyi szakiskolában oktatják a „Spiritualitás szerepe az orvosi gyakorlatban” elnevezésű tárgyat…"

"...Bár maradtak kételkedők, egészében véve a tudományos körökben már nem arról folyik a vita, hogy vannak-e átviteli gyógyító hatások, hanem arról, hogy ezek miként működnek…"

 

"...Mindezt jól tudták az úgynevezett „primitív” népek, akik éneklés, légzőgyakorlatok, dobolás vagy ritmikus táncok segítségével, böjtöléssel vagy a társadalmi és érzékszervi hatásokat kizáró elvonultsággal, sőt egyes esetekben fizikai fájdalom okozásával működésbe tudták hozni ezeket a képességeket..."

 

"...Václav Havel írja egy helyütt, hogy olyan, mintha antenna volna a fejünkben, ráhangolva az emberiség tapasztalatainak összességét közvetítő adóra. Transzperszonális pszichológusok és tudatkutatók tucatjainak tapasztalatai támasztják alá Havel megérzését. Lényegében arról van szó, hogy módosult tudatállapotban „fogni” tudjuk számtalan más személy gondolatait, érzéseit, emlékképeit, sőt az állatok és az élettelen tárgyak „érzékleteit” is.

Bármilyen meglepőek a felszínre került bizonyítékok, arra utalnak, hogy agyunk tevékenysége nem korlátozódik a koponyán belül végbemenő idegi folyamatokra: az emberi elme széles hullámsávú és nagy teljesítményű információ-feldolgozó rendszer, amely nemcsak saját testünkből, hanem az egész világból érkező információkkal dolgozik. Az agy tízmilliárd idegsejtje – mindegyik a maga majd 10 ezer kapcsolódásával – az elektronikus szervezettség legkomplexebb rendszerét képviseli az ismert világegyetemben…"

 

"A dolgok nagy rendszerében elfoglalta helyünk és szerepünk alapján az a kozmikus felelősségünk, hogy rátaláljunk a fejlődés pozitív útjára – utat találjunk abba a világba, ahol az individualitás, az újítás és a sokszínűség nem széthúzáshoz, konfliktushoz és hanyatláshoz vezet, hanem az összhang, az együttműködés és a közös fejlődés alapját teremti meg…"

 

 

 

 

 

 

Forrás : László Ervin professzor

Harmadik évezred című műve